Nemz5 - Szentmartonszikszo

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Nemz5

Kapcsolatok

Iskolánk tanulói ebben a tanévben is Németországba, szikszó testvérvárosába, Waldemsbe utazhattak és tölthettek el egy feledhetetlen hetet. Az ott eltöltött héten csodálatos emlékeket szereztek, barátságokat kötöttek diákjaink.
A csere megvalósulásához jelentős támogatást /500,000 FT/ kaptunk Szikszó Város Önkormányzatától, illetve az Önkormányzat Oktatási Bizottságától. Köszönet ezért a támogatásért, hiszen e nélkül ez a program nem valósulhatott volna meg!

"2017. május 7-én reggel 5 órakor vette kezdetét a hosszadalmas utazás Németországba. Kisebb pihenőket tettünk útközben. Este fél tízkor értünk az iskolához, ahol a fogadócsaládok nagy örömmel vártak minket.
A fárasztó és hosszadalmas út után reggel az iskolába mentünk. Az első órában üdvözölt minket Waldems polgármestere, az iskola igazgatónője, Brigitte Hörning, a diákcsere egyik legfőbb támogatója, illetve a két szervező német tanárnő. A kellemes fogadtatást követően eligazításban részesültünk, amit Anke Balschun tanárnő tartott. Ezután mindenki a maga vendéglátóját követve, becsatlakozott a német diákok életének szerves részét képző tanórákba. Volt aki politika, mások tesi vagy éppen hittan órán vettek részt. Betekintést nyertünk, hogyan is működik náluk az oktatási rendszer és emellett még számos érdekességet is tapasztalhattunk, mint például, hogy hogyan is ötvözik a modern technikát a tanulással. Ezután két részre osztottak bennünket életkor alapján. Az egyik csoport egy tömbösített, azaz dupla rajz órán, a másik csapat pedig szintén dupla testnevelés órán vehetett részt, melyek a nap folyamán meg is cserélődtek.
Kedden Koblenzbe utaztunk, ahol először a Mosel illetve a Rajna folyó mentén tettünk egy rövid sétát. Utóbbi felett libegővel felmentünk egy erődítményhez, ahol idegenvezetést is kaptunk. Ezután egy hosszú hajóút következett. Délután a városban tettünk sétát és vásárolhattunk is.
Szerdán Frankfurt volt a célállomásunk. Itt először várost néztünk. Betértünk a Szent Bertalan katedrálisba is. Második állomásunk a Senckenberg Természettudományi Múzeum volt, ami az élővilág millió évek alatt történő fejlődését mutatja be. Ezután pedig lehetőségünk volt vásárolni a Main-Taunus bevásárlóközpontban. Csütörtökön Wetzlar városába látogattunk. Először az egykor még aktívan működő bányát látogattuk meg. Az út a bánya gyomrába nagyon izgalmas volt. A föld alatt 150 méterrel megszemlélhettük a kiállított gépeket, amelyekkel a bányászok dolgoztak.
Végig be kellett fognunk a fülünket, ugyanis nagyon hangosak voltak. Nem csoda, hogy az itt dolgozó emberek közül sokan megsüketültek. Ezután bementünk a városba, ahol megnéztünk egy csodaszép templomot. A templom érdekessége, hogy építését tulajdonképpen a mai napig nem fejezték be. Innen indultunk kisebb-nagyobb csoportokban a játékos vetélkedőre, ami az egykor Wetzlar városában hónapokat töltő Goethe-ről szólt. A német diákokkal együtt lelkesen indultuk el felfedezni a várost. Nagyon jól éreztük magunkat, miközben rengeteg dolgot megtudtunk a híres írő - költőről.
Pénteken ismét Frankfurtot látogattuk meg, ezúttal egy fürdőben voltunk, ahol kipróbálhattuk az élménymedencéket és csúszdákat, kipihenhettük a hét "fáradalmait".
A nap végén búcsúestet rendeztek nekünk az iskolában, ahol a német gyerekekkel és szüleikkel grilleztünk és volt alkalmunk elbúcsúzni egymástól a hosszú út előtt.
Szombaton pedig elérkezett a visszaindulás, a búcsú napja. Nagyon szomorúak voltunk, amiért haza kellett utaznunk. Hihetetlen csodás volt ez a hét. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Útközben megálltunk Regensburgban is ahol tettünk egy sétát a városban. Este fél tizenegykor érkeztünk meg Szikszóra, ahol már nagyon vártak minket."
(Árvai Csenge, Bakó Réka, Fiszter Edina, Kádas Dorottya, Szepesi Lilla)

"A németországi diákcsere program által 16 szerencsés diák elutazhatott egy hétre Waldemsbe, ahol német családoknál tölthették mindennapjaikat.
Véleményem szerint az összes program jól szervezett volt, gyönyörű helyeket járhattunk be, tudásunkat gyarapíthattuk. A legkedvesebb emlékem mégis Wetzlar. Még soha nem volt részem ilyen kiránduláson. Pompás házak, kicsiny, szűk utcák: pont kedvemre valók. A szűk, macskakövekkel kirakott utcákon szinte egybefolyt, színes épületek között sétálva csend uralkodott. Csak a madarak csiripelését lehetett hallani.
Wetzlar nem tipikus város volt, autókkal, zajjal és a levegőben lévő fullasztó kipufogógázzal. Wetzlar egy csendes, nyugodt, hangulatos település természettel vegyítve. Szerencsésnek érzem magam, hogy járhattam Goethe városában és egykori lakását is szemügyre vehettem, ami mára egy kisebb fogadó. Városnézés közben azonban feladatunk is volt: Goethével kapcsolatos kérdéseket kellett megválaszolnunk. Sok érdekességet megtudtam életéről, munkásságáról és ezalatt csodálhattam is a környezetet.
Programunk vége felé jártunk és elkezdett esni az eső. Nem tudta elrontani a hangulatot, hiszen ez az időjárás pont illett ehhez az idilli helyhez. Letelepedtünk a wetzlari dóm elé és figyeltem milyen művészi pontossággal van felépítve a katedrális. Újra Waldemsbe tértünk vissza, elázva, de kifogástalan jókedvvel.
Rengeteg élménnyel gazdagodtam, amit ezúttal is köszönök."
(Buzder Anita)

"Elég hosszú napnak néztünk elébe. 2017. május 14-én hajnali 5 órakkor indultunk a németországi Hessen tartományban elhelyezkedő Waldems községbe. Útközben természetesen megálltunk néhány helyen, de a legfőképp kiemelendő, Passau, ahol megcsodálhattuk a gyönyörű és egyben elbűvölő dómot is, a Szent István Székesegyházat. Azt gondolom, ilyen szépen, aprólékosan kidolgozott munkát, mint amivel itt találkozhattam, még sosem láttam. Utunk tovább folytatódott, majd este 9 óra után érkeztünk meg Riedelbachba, ahol a fogadócsaládok izgatottan vártak minket."
(Ruszkai Virág Lilla)

 
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz